Mint már említettem, most éppen nyaralunk a szüleimnél. Paradicsom ez a gyerekeknek. Kutya, macska, csirkék, pulykák, nagymama, nagypapa, nagynéni. Szóval nem unatkoznak a gyerkőcök. Miután napközben nagyon meleg van, 17 óránál előbb nem tudnak kimenni az udvarra játszani. Na az is egy művészet addig benntartani őket, de most nem erről akarok írni. Este 7 óra után lesz igazán kellemes az idő, és az én fiaim akkor élénkülnek fel. A kicsi is és a nagy is jön-megy, csirkét kerget, macskát simogat, virágot locsol. A pici lábak meg nem állnak. Szutykosak, koszosak, és egyik sem akar bemenni fürödni, aludni. Igen ám, de egyszercsak olyan fáradtak lesznek, hogy nem hajlandóak fürödni. Két-három este is végigordították a fürdetést, mire kitaláltam a legjobb megoldást a nyugodt, békés estékre.
Diavetítés!
A szomszédból kölcsönöztem a diavetítőt és a meséket. Nekünk nincs ilyenünk, de nagyon élvezik, főleg a nagyobbik. Amikor jön a hiszti, hogy nem akarak bemenni, nem akarok fürödni, akkor csak megemlítem a diavetítést, és már vetkőzik is a nagyobbik, a kicsi meg mindenben követi őt! Két-három mesét is elolvasok nekik, aztán odabújok hozzájuk és két perc múlva már alszanak is.
