Játsszunk együtt a babákkal!

Nagyon régen nem írtam ebbe a blogomba semmit. Ennek az oka pedig az volt, hogy munkát kerestem a neten. Kiderült ugyanis, hogy kétéves kisfiamat nem veszik fel a bölcsibe helyhiány miatt. Vagyis esélyem sem volt arra, hogy márciusban visszamenjek dolgozni. ráadásul az óvoda is túlzsúfolt, vagyis csak 3 és fél évesen, jövő szemptemberben lesz ovis.

Nagyon jól érzem magam itthon vele, de a havi 25.000 Ft-os GYES nem elég semmire. Szóval kerestem valami normális munkát, ami egyáltalán nem volt könnyű. Ezzel kapcsolatban is elindítottam egy blogot. Ha érdekel szívesen látlak ott is.

A gyerekeim egyébként szuper jól vannak. Keve igazi kis ovis lett. Sokszor úgy jön haza az óvodából, hogy már alig várja, hogy újra mehessen. Most már nem csak az óvo nénikkel játszik, hanem barátokat is szerzett magának. Az anyáknapi ünnepségen nagyon büszke voltam rá (pont úgy, mint a többi anyuka a saját csemetéjére!). Rengeteg mondókát, versikét ismer, és meg is tanítja az öccsével. Huba most kezdett igazán érdeklődni a mondókák iránt, és talán emiatt a beszéd fejlődése rohamosan elindult. A két fiú egyébként elválaszthatatlan jó barátok lettek. Nagyon összenőttek, alig van köztük egy fél fejnyi különbség, sokan ikreknek nézik őket. Nagyon élvezem ezt az időszakot, mert már kettesben tudom őket hagyni, ügyesen eljátszanak egymással, miközben én a házimunkát csinálom.

És hogy miket játszunk mostanában? Természetesen a bújócska a kedvenc. Már a pici is elszámol tízig, hogy utána elindulhasson Kevét megkeresni. Ez nagyon jó móka! De sokat focizunk, szaladgálunk a friss levegőn végre. Élvezzük a meleget! (Bár ma nagyon bolond az idő!)

Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Nálunk újra előkerült a diavetítő. Nagyon örülök neki, mert az elmúlt időszakban kevesebb időm volt a fiúkra, és sajnos azt tapasztaltam, hogy egyre gyakrabban kapcsolják be a DVD lejátszót. A diavetítésnek olyan hangulata van, amit csak azok ismernek, akik már átélték akár gyerekként, akár felnőttként. Nekünk gyerekkoromban nem volt diavetítőnk, ezért most duplán élvezem, amikor a fiúkkal összebújunk, elsötétítünk, és vetítünk, mesélünk, és beszélgetünk a képekről.

Szétnéztem a neten, hogy milyen játékokat lehet vásárolni csecsemőknek. Találtam egy szuper babajáték webáruházat. Igazából azért tetszett meg annyira, mert nagyon jól vannak kategorizálva a játékok. Kor és ár szerint is tudsz keresni, ami nagyon megkönnyíti a válogatást. Nem csak akkor érdemes ide bekukkintani, ha itt akarsz vásárolni, hanem ötletszerzésnek is kiváló. Ja, egyébként a Tulli játékboltról beszélek. Lássuk csak, hogy miket találtam csecsemőknek!

Azt hiszem, hogy most már mindenkit útólért a karácsonyi ajándékvásárlási láz. Én elhatároztam, hogy az idén mindent időben szerzek be, de még mindig nem vettem semmit. Gyanítom, hogy megint mindent az utolsó pillanatban szerzek be. Először is két kisgyerekkel vásárolni az nem is olyan egyszerű. Engem például megvisel, ha ezerszer kell ki- és bepakolnom a nagykabátos gyerekeimet az autóba, akik ráadásul kabát nélkül is 14-18 kg-t nyomnak. Azután ott van még az éhes-vagyok-pisilnem-kell-unatkozom-menjünk-már nóta, amit néha felvált egy eszeveszett jókedv, és tombolási vágy. Ez utóbbi a minap egy bútorboltban tört ki a fiaimon, és én csak néztem tehetetlenül, hogyan szaladgálnak a bútorok között, mindent megmászva, mindent megfogdosva. Tehetetlenül, mert amíg az egyiket megfékeztem a másik már hetedhét határon túl szaladgált. De haragudni sem tudok rájuk, hiszen ezt az időt a játszótéren is tölthettük volna, és akkor lehetett volna szaladgálni.

Szóval ha nem tudjuk a gyerekeket rábízni a nagymamákra, vagy valakire, akiben megbízunk, akkor a karácsonyi nagy bevásárlás, ajándékvásárlás nem is olyan egyszerű feladat. Én az idén a netet is segítségül hívom. Nagyon sok mindent beszerezhetek ezen keresztül. Könyveket, játékokat vásárolhatok, vagy egyszerűen csak ötleteket gyűjtök.

Kellemes böngészést és vásárlást kívánok mindenkinek!

 

Játékba hívtott Zsolt a fa-ajándék oldalról. 7 titkot kell elárulnom magamról, majd továbbküldeni a játékot.

Na nézzük csak:

1. Iskolás koromban hosszú évekig zeneiskolába jártam, zongoráztam, és az ütős hangszereket is kipróbáltam. Nagyon szerettem, de nem volt túl sok érzékem hozzá.

2. Általános iskolás koromban minden tantárgyból jó voltam, így szinte minden versenyen részt vettem, a versmondó versenytől a biológia versenyig.

3. A házifeladatok elkészítésében viszont nem jeleskedtem mindig. Előfordult, hogy nem készítettem el a fogalmazást. Az órán mindenki felolvasta a magáét, és mire rám került a sor, én is "olvastam" a füzetből a saját meg nem írt fogalmazásomat. Persze észrevette a tanárnő a túrpisságot, de nem kaptam egyest, mert nagyon jó lett a fogalmazás.

4. A gimiben már csak matekból voltam kiemelkedően jó. Előfordult (csak egyszer), hogy kiküldtek a témazáróról, mert én úgyis hibátlanul írnám meg.

5. Más téma: 21 évesen egy 30 évvel idősebb német pasiba szerettem bele, és nem a pénzébe. 4 évig tartó komoly kapcsolat volt. Azért lett vége, mert ő nem akart ilyen idősen gyermeket vállalni.

6. Nem bántam meg, hogy hazaköltöztem, mert hamarosan megismerkedtem mostani párommal, és két gyönyörű kisfiú szülei lettünk. Az pedig nem is olyan nagy titok, hogy szeretnék még egy kislányt is (a párom még mindig fiúval bővítené a csapatot).

7. Ez a bejegyzés nagyon nehezen jött létre. Hol a számítógépem ment tönkre, hol a gyerekektől nem volt időm írni, de végre elkészült.

A labdát pedig tovább adom Jusztinának, ovisvilag.blog.hu!

Kellemes olvasást!

Imádom a könyveket, és szerintem nagyon jó választék van gyerek könyvek között. Én nem szeretek vásárolni, és nem is nagyon lehet a két lurkó mellett. De mióta felfedeztem, hogy a Librinél online is lehet rendelni, ráadásul 3 könyvet már ingyen szállítanak ki, havonta érkezik hozzánk egy csomag, amiben mindig vannak gyerek könyvek is. Ráadásul ajándéknak is szuper. Ha nem tudom kitalálni, hogy mi legyen az ajándék, irány a Libri honlapra, és máris megvan. Lássuk csak, hogy miből lehet választani:

Ha kisgyereknek készülsz ajándékot vásárolni, bemutatok pár tuti tippet, aminek biztosan örülnek a kis lurkók is, és a szülőknek sem okozol kellemetlenséget.

Egy-másfél éves kórtól már nyugodtan ajándékozhatsz fa vonat- és autópálya készletet. Nagyon egyszerű játék, de nagyon praktikus. Szinte tönkretehetetlen.

Bár kifejezetten fiús játéknak számít, én még nem láttam olyan kislányt, aki ne játszott volna vele szívesen. Mivel nem elemes játék, nem kell attól tartanunk, hogy a játékosláda mélyére kerül, ha lemerülnek az elemek. (A környezetkímélésről nem is beszélve!) De elemes mozdonyt is lehet vásárolni hozzá, ha nagyobb lesz a gyerek.

Tudom, hogy még két hónap, mire karácsony lesz, de ez a két hónap olyan hamar elrepül, hogy csuda. A gyerekeim első karácsonyán nagyon izgatott voltam, pedig tudtam, hogy a 11 hónapos kisfiam, még nem érti, hogy mi történik körülötte. A tavalyi karácsony volt az első olyan ünnep, amikor a 3 éves fiam már izgatottan várta a csodát. Az izgatottsága ráragadt az egész családra, még a 10 hónapos kistesójára is. Nálunk csak az ajándékokat hozták az angyalkák, a fát együtt díszítettük fel a gyerekekkel (a párom nagyfia is nálunk volt). Utána elmentek a fiúk sétálni, és mire hazajöttek, az angyalkák is megérkeztek. Keve volt az első, aki végzett az átöltözéssel, kézmosással, és gyorsan leült a fa elé és türelmesen várta, hogy a testvérei is megérkezzenek, és végre kibonthassa az ajándékokat. Ezt a pillanatot nem fogom elfelejteni soha. A következő félóra-óra azzal telt, hogy a fiúk bontogatták a csomagokat. Nagyon boldogok voltunk. Viszont gyakran felmerül bennem a kérdés, hogyan érdemes ajándékozni. Sok kicsi ajándékot vegyünk nekik, vagy inkább egy nagyobbat? Kíváncsi vagyok, hogy nálatok ez hogyan működik! Írjátok meg!

Ez lehet, hogy nem pont témába illő bejegyzés lesz!

Szóval újra elkezdődött az ovi. Nyáron nem ment Keve oviba, mivel a kicsivel itthon voltam. Előtte összesen két hónapot járt, vagyis most kezdte az igazi kiscsoportot. Aggódtam, hogy mi lesz veleünk (ez az anyukák legrosszabb reakciója). Attól féltem, hogy majd nem akar oviba járni, mert olyan jól összenőttek a fiúk a nyár során, szinte mindent együtt csináltak! Igazából még mindig nehéz úgy elengednem őt az oviba, hogy én valójában otthon vagyok még. Nagyon kettős érzésem van ezzel kapcsolatban.

Szóval Keve minden nehézség nélkül vette az akadályt, és furcsa mód Huba is élvezte a hirtelen jött otthoni nyugalmat. Élvezte, hogy többet tudok vele foglalkozni. És én azóta is próbálom ezt kihasználni. Keve nagyon sok újat tanul az oviban. elképedek sokszor, hogy milyen okosakat mond, és hogy milyen tájékozott egyes dolgokban. Hubával pedig én próbálok minél többet foglalkozni, hogy legalább olyan érdeklődő kisfiú váljék belőle, mint Kevéből.

Egyre jobban érdeklődik a könyvek iránt, bár még mindig nem hajlandó végighallgatni a meséket. Egyetlen egy könyv van, amit viszont ezerszer is elolvastat velünk, ez pedig az Annipanni és Boribon történetek egyikke. Volt már szó erről a könyvről. Először nem tetszett nekem, hogy olyan rövidke a mese, de úgy látszik Hubának ez jön be. A többi könyvet is imádja nézegetni, és bár a meséket, történeteket nem hajlandó végighallgatni, nagyon jól elszórakozunk azzal, hogy a képekről mesélek neki. Megkérdezem például, hogy hol van a maci, vagy a lovacska a képen. Nagyon szereti megmutatni nekem, és végre az első szavacskákat is kiejtette: vaú, viaú (miáú), ihaha (nyihaha), mú, néni. Nagyon kellemesen, békésen telnek a délelőttök, ha pedig Keve délután hazajön az oviból, a két fiú egyszerűen felforgatja a házat. De ezt a nyüzsgést is imádom!

Kellemes napot mindenkinek!

 

Valamelyik este fáradtan ültem le a kanapéra, és onnan néztem a csatateret, amit a nappaliból csináltak a fiúk. Már megint nem sikerült együtt összepakolnunk, pedig ezt mindig elhatározom. Aztán egyszercsak megakadt a szemem a fiam rajzain. A fal, a szekrényajtók, sőt, még a radiátor is tele van ragasztgatva kivágott képekkel. Ezek egy részét a fiam rajzolta, nagyobb részét én a fiam kérésére. Elmosolyodtam, mert igazi álomfalat hozott létre magának. Aki ismeri Rhonda Byrne A Titok című könyvét, az tudja miről beszélek. Aki meg nem olvasta még, annak nagyon ajánlom!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval a fiam lerajzoltatta velem azokat a tárgyakat, játékokat, amik tetszenek neki, amiket nagyon szeretett volna megkapni. Végignéztem a rajzokon, és bizony közülük már egy-két dolgot meg is kapott. Soha életében nem hallott még a vonzás törvényéről, de alkalmazta ösztönösen, és sikeresen. Nem akarok most belemenni a könyv részletezésébe, de tényleg nagyon jó, ajánlom mindenkinek! Viszont ha a gyerekek rajzolgatni szeretnének, és a szerzeményt ki szeretnék ragasztani a falra, ne legyen ellenetekre! Ha a nappaliban a szekrényre nem akartok ragasztani, akkor feltehettek a falra egy parafatáblát, és az lesz a kiállítás helye. Nagyon fogják élvezni a lurkók!

Jó szórakozást!

Mi csak így hívjuk ezt a játékot, bár nagyon sok féle létezik belőle. Tulajdonképpen nem is lepke a miénk, hanem egy kismadár, aminek a szárnyai csattognak, mikor a gyerekek maguk előtt tólják. A képen pedig egy úszó fóka látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szuper ez a játék! Imádom! Nincs az az 1 évesnél idősebb gyerek, aki ne tologatná szívesen. Ráadásul a hangja egyáltalán nem idegesítő, nálam legalábbis a tűréshatár alatti (sok más berregő autóval szemben). Szóval nálunk egyedül az okozott némi problémát, hogy egyet kaptunk belőle, nehezen tudtuk rávenni a fiúkat, hogy osszák be maguk között. A három és fél éves Keve már kezdi megérteni ezeket a dolgokat, de a másfél éves kis Huba végigüvőltötte azt az időt, amíg a bátyus rótta szorgalmasan a saját köreit. Szóval aki békességet akar, az jobb, ha kettőt szerez be ebből a játékból is.

Az utolsó hozzászólás elgondolkodtatott kicsit, hogy milyen is volt az, amikor az első babám 7-8 hónapos volt. Éppen nyár volt, és a párom nagyon sokat dolgozott, alig volt itthon. A szüleim, mint már említettem messze voltak, vagyis bár nem külföldön éltem, de nagyon egyedül voltam. Imádtam a babázást, Keve nagyon jó fiú volt, és nagyon sok örömöm volt benne, de alig vártam, hogy a párom hazajöjjön, és végre kimozduljunk otthonról délutánonként. Szükségem volt emberek társaságára, a páromnak viszont nem. Ő egész nap emberek között forgott, és alig várta, hogy végre hazajöjjön, lepihenjen. Kompromisszumot kellett kötnünk, hetente egyszer-kétszer kimozdultunk barátainkhoz, vagy ők jöttek el hozzánk, de akkoriban, még egyiknek sem volt gyereke, így nem abban a ritmusban éltek, amiben mi.

 

Ez nálunk nem egészen úgy működik, mint másoknál, hiszen egy balatonparti szállodában dolgozik a párom (és én is a gyerekek előtt), így a nyár nálunk munkával telik. Viszont itt van a közelünkben a Balaton, így ha van egy szabadnapja kedvesemnek, és jó az idő, akkor irány a strand!

Egyedül még nem merek elindulni a fiúkkal, mert nem mindig akarják ugyanazt, és nem tudok ketté szakadni. Ráadásul rengeteg mindent vinni kell a partra, hogy tényleg jól is érezzük magunkat. Lássuk csak , hogy mire van szükségünk!

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de egyszerűen nem volt időm! Pedig nagyon sok játékot kipróbáltunk az elmúlt napokban. Mivel az idő ősziesre fordult, most megint nem a pancsolós játékokról fogok írni.

Egy másik blogot olvasgatva jutott eszembe a nagyobbik fiam mániája, a vonatok. Másfél-kétéves lehetett, amikor elkezdődött nála ez az őrület. Vonattal utaztunk a szüleimhez, és szerelem első látásra! Az öt órás út után majdnem megsiratta, hogy leszálltunk a vonatról. Bár mára már csillapodott a szenvedély (beléptek a képbe a Verdák), még mindig nagyon szereti. Az elmúlt két évben számos alkalommal kapott vonatjátékot ajándékba, hiszen mindenki ismerte az ő szenvedélyét.

Ebben az esős időben újra elővettük a favonat készletét, és megpróbáltuk összeépíteni. Annakidején azért pakoltuk össze, és tettük el egy dobozba, mert Huba elkezdett mászni, és imádta szétszedni a síneket. Ebből persze nagy sírás lett! Szóval most újra elővettük, és bár még mindig szeret rombolni a kisebbik, de nagyobb összezörrenés nélkül megúsztuk.

Szuper jó ez a nyaralás! A fiúk imádják az állatokat. etetik, itatják a csirkéket, pulykákat, macskát, kutyát. Egész nap ellennének az udvaron, ha nem lenne ez az őrült meleg. Délelőtt 10-11 körül beterelem őket a házba, és 16 óráig nem lehet kimenni. Ha szerencsém van, akkor ebéd után mindketten alszanak egy jó nagyot, de ritkán van szerencsém! Viszont az is jó, hogy ha nem alszik a nagyobbik, akkor tudunk egy kicsit beszélgetni, rajzolgatni, gyurmázni kettesben, illetve most a mamival együtt hármasban. Egy három éves gyereket már érdekel a rajzolás, színezés, ollózás, de ha van egy kistestvére, akkor ritkán tudja nyugodtan űzni ezeket a tevékenységeket.

Ha felébred a pici, akkor kezdődhet a közös játék. Imádom nézni, amikor együtt hancúroznak még egy kicsit az ágyban. Aztán előkerül a buborékfújó. Régebben kinti játéknak számított, de most az időjárásra tekintetve bent is előveszem. Ámulva-bámulva figyelik a gyönyörű buborékokat, és nevetve, ugra-bugrálva próbálják elkapni őket. Délután 4 és 5 között már nem bírok velük. Irány az udvar! Innentől kezdve szinte semmi dolgom. A gyerekek önállóvá válnak, jönnek-mennek, tesznek-vesznek. Nagyon jó a mamáéknál lenni!

Mint már említettem, most éppen nyaralunk a szüleimnél. Paradicsom ez a gyerekeknek. Kutya, macska, csirkék, pulykák, nagymama, nagypapa, nagynéni. Szóval nem unatkoznak a gyerkőcök. Miután napközben nagyon meleg van, 17 óránál előbb nem tudnak kimenni az udvarra játszani. Na az is egy művészet addig benntartani őket, de most nem erről akarok írni. Este 7 óra után lesz igazán kellemes az idő, és az én fiaim akkor élénkülnek fel. A kicsi is és a nagy is jön-megy, csirkét kerget, macskát simogat, virágot locsol. A pici lábak meg nem állnak. Szutykosak, koszosak, és egyik sem akar bemenni fürödni, aludni. Igen ám, de egyszercsak olyan fáradtak lesznek, hogy nem hajlandóak fürödni. Két-három este is végigordították a fürdetést, mire kitaláltam a legjobb megoldást a nyugodt, békés estékre.

Diavetítés!

A szomszédból kölcsönöztem a diavetítőt és a meséket. Nekünk nincs ilyenünk, de nagyon élvezik, főleg a nagyobbik. Amikor jön a hiszti, hogy nem akarak bemenni, nem akarok fürödni, akkor csak megemlítem a diavetítést, és már vetkőzik is a nagyobbik, a kicsi meg mindenben követi őt! Két-három mesét is elolvasok nekik, aztán odabújok hozzájuk és két perc múlva már alszanak is.

A szüleim 330 km-re laknak tőlünk. Ez azt jelenti, hogy csak 2-3 havonta tudunk elutazni hozzájuk, de akkor egy nagyon hosszú utat kell kibírniuk a fiúknak (és nekünk)!

Amíg picik voltak, addig átaludták az utat a bébihordozóban, később viszont egyre nehezebben viselték, hogy ilyen hosszú ideig be vannak kötve (pedig az én fiaim nem éppen a legmozgékonyabb gyerekek). Ez a probléma csökkent egy picit, amikor már menetiránnyal szemben ülhettek. Ma már úgy indulunk el, hogy nekem kész tervem van az útra.

Először is összekészítek mindenféle játékokat egy táskába, egy másikba pedig ételt, vizet, törlőkendőt, és úgy helyezem el, hogy könnyen elérjem őket az autóban. Azután bepaszírozom magam a két gyerekülés közé - még szerencse, hogy kistermetű vagyok - és jöhet, aminek jönnie kell!

Amikor kezdődik a nyűgösködés, akkor előkerül a táskából egy-egy kisautó, majd a kézibábok. Nagyon szeretik a bábozást, ezzel nagyon sokáig le tudom kötni őket. Közben mondókázunk, énekelünk. Újdonság, hogy már Keve is énekel velem, a pici pedig nagyon élvezi ezt.

Az út során beiktatunk egy hosszabb pihenőt, amikor lehet pisilni, szaladgálni, stb. De a pihenő alatt sosem eszünk, ezt akkorra időzítem, amikor már újra úton vagyunk (ezzel is telik az utazóidő). Legutóbb krumplistésztát vittem egy edényben, egy kanállal Kevének, egy kanállal Hubának. Bár kitekeredett a kezem, de megérte : 20 perc nyűgösködés nélkül. Utána egy kis pihi, majd jöhettek újra a dalok, mondókák, bábjátékok. És a 4 órás út zökkenő mentes volt!!!!!

Ki ne ismerné az aranyosan pöttyös Panni meséket, hiszen mi is ezen a történeteken nőttünk fel! Én nagyon szerettem, mégis mindig meglepődök, hogy a fiaimat is mennyire leköti ez a könyv.

Most, hogy a sorozatos esőzések miatt gyakran a négy fal közé rekedünk, újra elővettük a könyveket, és most megint ez a sláger. A képek olyan aranyosak, hogy még a kicsi is órákig képes lapozgatni, és beszélgetni velük (persze csak a maga nyelvén, mert még csak annyit mond, hogy vaú), sőt egy-egy részt már végig is hallgat.

Nagyon tudom ajánlani a többi részt is. A Pöttyös Panni az óvodában című rész például tökéletes volt az ovira való felkészítésben. Amikor pedig Keve kistestvére még a pocakomban volt, gyakran olvastunk fel neki a Csupaszín című részből, hiszen abban Panninak is testvére születik.

Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!

A nyáriszünet első napja. Együtt a nagy család, párom nagy fia is nálunk tölti a hétvégét. A picik ébrednek először (6-kor), így velük lemegyek a konyhába. Mivel tegnap valamiért elmaradt, ezért reggelizés után mosogatnom kell. Keve és Huba is nyaggatnak, így közös mosogatásba kezdünk. Két széket tolok a konyhapulthoz és közzéjük állok. Egyik a mosogató lében pancsikol, a másik az öblítő vízben. Adok a kezükbe egy-egy műanyag tölcsért, poharat, miközben próbálom a késeket, üvegpoharakat gyorsan elmosni a kezeik alatt. Mindketten nagyon elmerülnek a játékban, sajnos a konyha sem marad szárazon.
FIGYELEM! Csak olyankor ajánlom, ha van elég időd és türelmed!

Mire végzünk, jön a felmentő sereg (apa), így a konyhát is sikerül rendbeszednem. Utána nagyon jó dolgom van, mert apa elvállalta a főzést, így nincs más dolgom, csak a kicsikkel játszani. Kiborítom az összes játékos dobozt a szőnyeg közepére. Feltett szándékom, hogy rendet teszek végre köztük, és ami már leamortizálódott, azt nem tároljuk tovább. Most sem kell rohannom, így hagyok időt a fiúknak, hogy matassanak a rég nem látott játékok között. Aranybányára bukkantunk! Megtaláltam a készségfejlesztő játékokat a kisebbiknek, és nagy örömmel ki is próbálja őket (velem együtt), a nagy közben autózik, buszozik, fényképet készít, mikor mi akad a kezébe. Közben szépen lassan kialakul a rend is. Egyik dobozba kerülnek a plüss figurák, plüss játékok, a másikba a Duplo játékok és társaik, a harmadik a fajátékoké, és így tovább. Hamarosan látom az alagút végét, nem is volt ez veszélyes, és közben nagyon jól szórakoztunk! Ebéd előtt még kimentünk kicsit az udvarra szaladgálni, motorozni. Szuper jó délelőttünk volt! (És az ebéd is nagyon finom lett!)

Abban biztos mindenki egyetért velem, hogy a muzsikának, daloknak a helye legalább olyan előkelő helyen van a gyereknevelésben, mint a meséknek, mondókáknak.
Számomra különösen fontos, hiszen szinte az egész gyerekkoromat végigkísérte -  énekkaros voltam, zongoráztam, doboltam - és nagyon sokat kaptam tőle. Nem volt hát kérdéses, hogy a babócák már pocaklakó korukban megismerik az énekhangomat. Aztán később is számtalanszor bebizonyosodott a zene jótékony hatása - amikor fájt a pici hasa, amikor nyűgös volt, a hosszú autózáskor, vagy a hosszú téli estéken, amikor a négyfal közé vagyunk beszorítva.

Pár hete felfedeztem egy programot, ahol 0-3 éves korig várják a babákat, mamákat egy közös éneklésre, mondókázásra, zenélésre. ( A mamáknak nem fontos 0 és 3 éves között lenni, de az ovis nagytestvért is szívesen látják!) Ringató a neve, utána nézhettek a http://www.ringato.hu oldalon. Több városban is lehetőség van részt venni ilyen foglalkozáson, és szerintem érdemes is! Nem csak énekelünk együtt, hanem hangszeren is játszik a vezető. A kicsi fiam tátott szájjal figyelte a hegedű, illetve a gitár hangját. Számos új nótát tanultunk meg, amit azóta itthon is énekelek nekik.

Nagyon tudom ajánlani mindekinek, még azoknak is, akik nem olyan muzikálisak, hiszen nagyon jó hatással van a gyerekekre!

Vagy a játszótéren, vagy közértben, vagy a barátoknál!

Teljesen mindegy, hogy hol, de akinek vannak pici gyerekei, az biztosan találkozni fog ezzel a jelenséggel.

Először is el kell árulnom, hogy én a hisztire nem úgy gondolok, mint a rosszaságra. Számomra az a gyerek aki hisztizik, nem rossz gyerek, hanem egyszerűen csak GYEREK! Hozzátartozik gyermeki mivoltjához, mint ahogyan a kakis pelus is. Nem haragudni kell a gyerekre ha hisztizik, hanem meg kell próbálni kezelni azt. És mivel minden gyerek más, ezért az anyukának kell kitalálni, hogy mi a legjobb megoldás ilyen esetben.

És hogy nálunk mi válik be ilyenkor? Vegyük például a játékbolt esetét. Ha tudom, hogy játékboltba megyünk, akkor már előre megbeszélem vele, hogy mit akarunk venni, vagy nézni. Ha tudja, hogy mire számíthat, akkor jobban elfogadja a történéseket. Ha nem találtuk meg a kinézett játékot, akkor is kapnak valami apróságot, labdát vagy kisautót, és boldog mosollyal az arcukon ballagnak ki a boltból. Persze nem járunk túl gyakran játékboltba, lehet, hogy ezért tudom ezt megtenni.

Ha más területen találkozunk a hisztivel, akkor úgy próbálom kezelni azt, hogy kitalálok neki valami más érdekesebb elfoglaltságot, vagy kompromisszumot kötök vele. Ez az utóbbi nem mindig jön be, de ha tudok neki ajánlani valami sokkal érdekesebbet, az mindig nyerő. A kulcsszavakat olyankor ejtem ki, amikor levegőt vesz, így hamarabb meghallja a kiabálás mellett. És ha szerencsém van, akkor a következő pillanatban márcsak szipog, és azt mondja, hogy jó. Persze ehhez ismernünk kell a gyerekünket. Ha elmegyünk valahova, ahol tudom, hogy jól fogja érezni magát, és nem akar majd hazajönni, akkor vagy megbeszélem vele, hogy meddig maradunk, vagy elmondom neki, hogy mi várja otthon : a kedvenc állatfigurája, a kedvenc ebédje, stb.

Általánosságban úgy gondolom, hogy meg kell próbálni az ő fejükkel gondolkodni, és akkor nagyon sok konfliktust el tudunk kerülni. DE... Vannak olyan pillanatok, amikor ez nem megy, amikor nem tudunk rögtön előállni egy frappáns ötlettel. A minap például próbáltam főzni az ebédet, de a kicsi már nagyon fáradt volt, és csak nyúzott-nyúzott, az ebéd sem haladt, és a "nagy" (3 és fél) is kitalált mindig valamit, amihez én kellettem. Az ebédkészítést félretéve, nagy nehezen elaltattam a picit, amikor a "nagy" valami olyat akart, amit máskor minden további nélkül megtehetett, de most fáradtan, kimerülten azt mondtam neki, hogy nem. Robbant a hiszti, amit kiabálással próbáltam kezelni, persze teljesen eredménytelenül, ráadásul a kicsi is felébredt, és teljes lett a káosz. Tudom, hogy egyetlen egy mondattal megelőzhettem volna a bajt, ha az ő helyébe képzelem magam, és nem az én problémáimmal vagyok elfoglalva. Ha tudom, hogy én is ludas vagyok abban, ami történt, akkor nem szégyenlem ezt megbeszélni a gyerekkel miután csitultak a kedélyek, és akár bocsánatot is kérni tőle.

Azt hiszem, hogy lehetne erről még írni sokat! Ha valakinek van valami jó módszere, ossza meg velünk!

Aqua Doodle? Hogy mi is ez?

Ez egy szuper játék piciknek. Biztos ismeritek azt a rajztáblát, amire egy fémvégű tollal lehet rajzolni, majd a végén egy egyszerű mordulattal letörölhető a rajz. Ez ugyanaz, csak a rajztábla szövetből van, és egy vizes tollal lehet írkálni rá, amikor pedig megszárad, eltünik a rajz. Nagyon jópofa! Elég nagy ez a szövettábla, így a 15 hónapos fiam ráül, vagy ráhasal, és úgy rajzolgat. Ráadásul az sem baj, ha végül már a szőnyegen, vagy a padlón próbálja ki a tollat, és a szájába is nyugodtan beveheti! A nagyobbik fiam is imádja. A gond csak az, hogy ketten vannak, és csak egy toll tartozik hozzá. Most inkább nem részletezem, hogy mi szokott ebből kisülni!

Egy másik játék, ami érdekes lehet már egészen pici kortól, az a búgócsiga. Engem sosem kötött le igazán, így eszembe sem jutott, hogy vegyek a fiaimnak. Viszont kaptunk egyet, és meglepően tapasztaltam, hogy elbűvölte mindkét fiamat. Órákig tudták figyelni, ahogy pörög. A kicsi éppen akkor tanult meg ülni, de pillanatok alatt azt is elsajátította, hogyan kell pörgetni, és innentől kezdve nem volt megállás. Ha szükségem volt egy kis pihire, vagy mosogatni kellett, csak a kezébe nyomtam a búgócsigát és egy fél óráig szabadon tudtam tenni a dolgom. (Meg is keresem valahol a játékok között!)

Egy örök klasszikus : a labda! Megunhatatlan! Bármilyen formában, méretben, bármilyen anyagból. Labdázz egy kicsit a gyerekeiddel és igazi göndör gyerekkacaj lesz a jutalmad!

Sokszor hallottam olyat, hogy kisgyerekeknek felesleges könyveket vásárolni, úgyis csak tönkreteszik, összegyűrik, elszakítják. Nagyon nem értek egyet ezzel az állítással. Mi már egészen kicsi koruktól rendszeresen vásárolunk nekik könyveket, és imádják őket.

Persze minden gyerek más! Az én nagyobbik fiam egészen kicsi korától kezdve érdeklődött a könyvek iránt, és nem csak a képek kötötték le, hanem türelmesen végig is hallgatta a történeteket. A Füzesi Zsuzsa mondókás könyveivel kezdődött. Imádta hallgatni a versikéket, és nézni a csodálatos képeket. Képes volt végigolvastatni velem több könyvet is egyszerre már egy - másfél évesen is. Még nem volt két éves, amikor már kívülről fújta Pöttyös Panni történeteit. Olyan sokszor olvastuk fel neki, hogy amikor néha megakadtam az olvasásban, türelmetlenül folytatta ő.
Tudom, nem minden kisgyerek ilyen beállítottságú. Az én kisebbik fiam is más. Ő is imádja a könyveket. Ha azt mondom neki, hogy olvassunk valamit, boldogan szalad a könyvespolchoz, és hozza a könyveket, de még nem köti le az, ha olvasok neki belőle. Az első versszaknál megunja, és gyorsan átlapozza az egész könyvet. Őt a képek érdeklik, azokról kell mesélnem neki. De már most, 15 hónaposan is van kedvenc könyve.

Amikor pici a gyermek, akkor még többnyire mi választjuk ki a játékokat, ki-ki ízlése, pénztárcája szerint. A választék kimeríthetetlen. Én sokszor a bőség zavarában szenvedtem. Ráadásul nem tudtam, hogy melyiket érdemes megvennem, melyik fogja érdekelni akár egy hétnél is hosszabb ideig. Márpedig az árakat figyelembevéve, ez nem is olyan elhanyagolható szempont volt.

Íme pár ötlet:

Nagyon tetszik nekem a kiságyra szerelhető zenélős forgó. Amikor a baba már nem csak eszik és alszik egész nap, de még nem tud mászni, akkor bizony jól jön ez a játék. A fiam nagyon szerette. Egyedül az a hártánya, hogy szerintem nagyon drága, és csak pár hónapig tudtuk használni. Ha már eléri a pici a kezével, akkor érdemes leszerelni, és elrakni a második babának. Mi elkéstünk vele, így másodszülött fiamnak nem volt része ebben az élvezetben. Bár hozzá kell tennem, hogy körülötte folyton forgott és csivitelt egy "kétésféléves", úgyhogy ő lehet, hogy nem is igényelte volna ezt az ingert.

A babakocsira akasztható csörgők is nagyon praktikusak. Szerencsére olcsóbbak, mint az elöző, és egy kis ügyességgel a kiságyra is felszerelhetőek. Sőt, mi még az autós utaknál is bevetettük. Bár ma már profi játékokat lehet kapni autóra, bébihordozóra, babakocsira, kiságyra, de nem mindenki engedheti meg magának, hogy mindenhova vesz egy garnitúrát.

Játszószőnyegek! Imádtam öket nézegetni! De nem tudtam megvenni. Illetve, ez így nem is igaz, hiszen meg tudtam volna venni, ha nagyon akarom, de úgy éreztem, hogy ezért már végképp nem adok ki annyi pénzt, hiszen csak pár hétig fogja érdekelni a babát. Így aztán egy gyerekmintás huzatba bújtatott takarót  terítettem le a szőnyegre. Elneveztem hempergőnek, és azon játszadoztak a fiaim, amíg nem kezdtek el mászni.

Természetesen nagyon sok csörgő, rágóka és plüss figura felhalmozódott a hetek, hónapok alatt, amelyek most egy nagy dobozban várják sorsukat.