Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de egyszerűen nem volt időm! Pedig nagyon sok játékot kipróbáltunk az elmúlt napokban. Mivel az idő ősziesre fordult, most megint nem a pancsolós játékokról fogok írni.
Egy másik blogot olvasgatva jutott eszembe a nagyobbik fiam mániája, a vonatok. Másfél-kétéves lehetett, amikor elkezdődött nála ez az őrület. Vonattal utaztunk a szüleimhez, és szerelem első látásra! Az öt órás út után majdnem megsiratta, hogy leszálltunk a vonatról. Bár mára már csillapodott a szenvedély (beléptek a képbe a Verdák), még mindig nagyon szereti. Az elmúlt két évben számos alkalommal kapott vonatjátékot ajándékba, hiszen mindenki ismerte az ő szenvedélyét.
Ebben az esős időben újra elővettük a favonat készletét, és megpróbáltuk összeépíteni. Annakidején azért pakoltuk össze, és tettük el egy dobozba, mert Huba elkezdett mászni, és imádta szétszedni a síneket. Ebből persze nagy sírás lett! Szóval most újra elővettük, és bár még mindig szeret rombolni a kisebbik, de nagyobb összezörrenés nélkül megúsztuk.
