Azt hiszem, hogy most már mindenkit útólért a karácsonyi ajándékvásárlási láz. Én elhatároztam, hogy az idén mindent időben szerzek be, de még mindig nem vettem semmit. Gyanítom, hogy megint mindent az utolsó pillanatban szerzek be. Először is két kisgyerekkel vásárolni az nem is olyan egyszerű. Engem például megvisel, ha ezerszer kell ki- és bepakolnom a nagykabátos gyerekeimet az autóba, akik ráadásul kabát nélkül is 14-18 kg-t nyomnak. Azután ott van még az éhes-vagyok-pisilnem-kell-unatkozom-menjünk-már nóta, amit néha felvált egy eszeveszett jókedv, és tombolási vágy. Ez utóbbi a minap egy bútorboltban tört ki a fiaimon, és én csak néztem tehetetlenül, hogyan szaladgálnak a bútorok között, mindent megmászva, mindent megfogdosva. Tehetetlenül, mert amíg az egyiket megfékeztem a másik már hetedhét határon túl szaladgált. De haragudni sem tudok rájuk, hiszen ezt az időt a játszótéren is tölthettük volna, és akkor lehetett volna szaladgálni.
Szóval ha nem tudjuk a gyerekeket rábízni a nagymamákra, vagy valakire, akiben megbízunk, akkor a karácsonyi nagy bevásárlás, ajándékvásárlás nem is olyan egyszerű feladat. Én az idén a netet is segítségül hívom. Nagyon sok mindent beszerezhetek ezen keresztül. Könyveket, játékokat vásárolhatok, vagy egyszerűen csak ötleteket gyűjtök.
Kellemes böngészést és vásárlást kívánok mindenkinek!
